Az épületek helyén 1881 előtt Kiss József gombkötő emeletes háza állt, valószínűleg itt lakott Hoffmann Mór tanár, s itt született 1873-ban fia, Hevesi Sándor (neves író és színházi rendező). Az 1870-ben alapított, főleg mezőgazdasági hiteltevékenységet folytató Dél-Zalai Takarékpénztár székházát és a bérlakásokat 1881-ben építették föl. A pénzintézetre utal a homlokzaton elhelyezett méhkaptár embléma és a „Dél-Zalai Takarékpénztár” felirat. Az épület két utcára néz és két belső udvarral rendelkezik. A két udvart hajdan sok üzlet vette körül, innen ered a még ma is használt Bazár-udvar elnevezés. 1890. május 21-én, pünkösd napján nyílt meg az épületben a neves Központ (Centrál) Kávéház. 1913 májusáig működött itt, amikor tulajdonosai az Erzsébet tér sarkán újonnan felépült Centrál Szállót és Kávéházat vették bérbe. Itt működött a kor legismertebb kanizsai fényképésze, Mathea Károly üzlete is. 1989-ben az épületet felújították és hangulatos díszudvart alakítottak ki benne.

A Sétakert a város legnagyobb területű, 4 hektáros parkja. Már az 1850-es években létezett egy városi sétatér-alapítvány, mely kihágási büntetéspénzekből gyarapodott évről-évre. 1896-ban Tripammer Gyulának, a Szépítő Egylet ügyvezető elnökének javaslatára vették fel a millenáris díszközgyűlés programjába egy promenád létesítését. Az első hat holdat a létesítményhez kiskanizsai gazdáktól vették meg. Tripammer Gyula, Fabik József városi kertész segítségével maga ültette be a kertet, s ápolta haláláig. A század elejétől élénk élet folyt a parkban: cigányzene, katonazene, cukrászda vonzotta vasárnaponként a közönséget. A park elnevezése nagy vitát váltott ki a városban, végül a közgyűlés 1927-ben „Tripammer-kert”-nek nevezte el. A köztudatba nem ment át az elnevezés, a város Sétakertnek nevezte és nevezi még napjainkban is a parkot. 1930-tól kezdve csökkent a park területe, a Strandfürdő, majd a MAORT-lakótelep építésekor is területeket hasítottak ki belőle.
A kert díszbejáratának felújítását 1999-ben határozta el a Városvédő Egyesület. 2000. augusztus 20-án a város rendezvényeinek keretén belül a Sétakert felújított bejárata is átadásra került.

A MAORT-lakótelepet a Sétakert szomszédságában, a város által felajánlott területen az 1940-es években építették fel. Képében országosan is egyedülálló. Miután a zalai olajmezők termelése felfutott, szükségessé vált, hogy a MAORT mérnökök, tisztviselők, munkások számára lakások épüljenek. Az építkezések még a háború előtt elkezdődtek, de csak a háború után fejeződtek be a parkosítással együtt.

Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság 1857-ben ügynökséget létesített Nagykanizsán. A Csengery és Fő utca sarkán álló épületet 1913-14-ben építtették székháznak és bérpalotának. A négyszintes palota Kármán Aladár és Ullmann Gyula tervei alapján épült.
A földszintet üzlethelyiségek foglalták el, a félemeleten voltak a biztosító nagy fénnyel, komforttal berendezett hivatalos helyiségei, az 1. és 2. emeletek magánlakásoknak adtak helyet. Stílusában az eklektika és a szecesszió elemei egyaránt megtalálhatók. Az épület Fő úti homlokzatát a padlástér magasságában timpanon díszíti, benne fiúcskák által tartott koronás kiscímer látható, alatta az „Első Magyar Általános Biztosító Társaság” felirattal. A játékos futású erkély vonala alatt már leegyszerűsödnek a formák.

A város földesura építtette a XVIII. század közepén barokk stílusban, később klasszicista vonásokat is nyert. Eredetileg a Batthyány család vendégfogadója volt, később a földszintjén üzleteket, az emeletén pedig lakásokat alakítottak ki. A XIX. században alakították át klasszicista vonásokkal, ebben az időben sörháznak nevezték. Mai nevét a korábban benne lévő Unger Ullmann féle vaskereskedés cégére után kapta. L alakú, két utcára néző egyemeletes, nagyméretű épület, homlokzatának egyszerűségét az Erzsébet téri oldalon látható timpanon sem változtatja meg. A legutóbbi felújítás során kibontották az Ady utca felőli rész boltíveit és árkádokat alakítottak ki. A mai állapotában alul üzleteknek ad helyet, az emeleten pedig az elegáns házasságkötő és fogadó termeket találjuk.

Az egyszerű külsejű klasszicista épületet 1807-21 között építette a 375 tagú zsidó hitközség a helyi földesúr támogatásával. Akkori rendelkezések szerint az utcafrontra nem épülhetett. Az orgonát 1845-ben a pécsi Focht Ferenc készítette, s ekkor készült el az első emeleti karzat is. Az épület külseje puritán, falát lapos lizénák tagolják. Jó akusztikájú, nagy belső térrel rendelkezik. Az utcára néző egyemeletes, szintén klasszicista épület a zsidó hitközség tulajdona. Ebben az úgynevezett Zsidóházban működött a történelmi Magyarország egyik legrégibb gyógyszertára a Fekete Sas. Empir bútorzatát a múzeum őrzi. A másik földszinti üzlethelyiségben a Magyar Divatcsarnok, Fürst József divatüzlete működött az 1920-30-as években. 1944-ben a zsidóházban és a Zsinagógában hozták létre a nagykanizsai gettót. 1944. október 26-28-án itt gyűjtötték össze a város és környékének 3000 zsidó lakosát, hogy Németországba hurcolják őket. A bejárat előtt tábla emlékeztet az I. világháborúban elesett, illetve a koncentrációs táborba hurcolt zsidókra.

A méltán híres Arany Szarvas Szálloda és Vendéglőt Knortzer György vendéglős 1875 áprilisában kezdte építeni. Annak idején két épületben működött a fogadó: az egyikben szálloda, kávéház, a másikban étterem fogadta a vendégeket. A 32 szobás fogadó a vidék egyik legmodernebb szállodája lett, falai közt főhercegek, miniszterek, előkelő külföldi vendégek szálltak meg. Az 1930-as évek végén a Háry János vezette „Kis szarvas” vendéglő működött az épületben. 1942-től 1950-ig Szever József vezette itt a jó nevű „Szever Vendéglőt”. A vendéglő államosítása után évtizedekig a Rózsakert étterem működött itt. Ma földszintjén üzletek találhatók.

A szecessziós építészet mintájául is szolgálhatna ez a gazdagon díszített ház, amely felrúgva a stílusbeli kötöttségeket, a rendkívüli élénkségével és formagazdagságával tűnik ki. Helyén egykor a Rózsa Szálló állt, melyet 1896-ban Bogenrieder József vendéglős és szállodás vett meg. Bogenrieder a „régi stílű” Rózsa Szálló helyébe egy modern kétemeletes nyaralószerű palotát építtetett 1914-ben.

Korábban a helyén temető állt, amit 1784-ig használtak. 1764-ben Nepomuki Szent János tiszteletére egy kisebb barokk temetőkápolnát emeltek itt, amit a piaristák gondoztak. 1823-ban a városi tanács határozatot hozott a bővítésére, a hajót négy ölnyivel megnagyobbították és egy kétemeletes tornyot építettek hozzá. Idővel a templom kicsinek bizonyult, ezért 1942-ben a 18. századi részek lebontása után az eredetinél jóval nagyobb alapterületű, kereszthajós, modern részt építettek hozzá, csupán a tornyot hagyták érintetlenül. A templom belső berendezése egyszerű, a tere világos.

A romantikus stílusú kereskedőházat Grünhut Fülöp gabonakereskedő építtette 1860 körül. Lakása az emeleten volt, a földszinten és az udvari részen az iroda és a raktárak helyezkedtek el. Jellegzetessége az erkély fölötti keleties homlokzati elem. Később a ház Grünhut Alfréd, gazdag gabonakereskedő, bankár és műgyűjtő tulajdonába került. Jelentős numizmatikai és metszetgyűjteményét ma a Thúry György Múzeum őrzi.

A szépvonalú, klasszicista házat 1820-ban építették. Kereskedőházra jellemző a magas, kőkeretes, vetőköves kapuja; homlokzatát nemesen egyszerű faldíszek borítják. Hajdani tulajdonosa az a Gutmann család, amely eredeti termékek feldolgozásával európai hírnévre tett szert. 1953-tól a múzeum egyik részlegének is helyet ad.

1835-ben 60 taggal alapítottak egy szervezetet Kaszinó néven, aminek első elnöke Darás József volt. Az egyesület alapszabálya szerint a Kaszinónak vallás- és osztálykülönbség nélkül minden kanizsai polgár a tagja lehetett. 1886-ban impozáns székházat építtetett a tagság. Az eklektikus saroképület tervezője Ludwig Schöne bécsi építész, kivitelezője Morandini nagykanizsai építész-vállalkozó volt. Díszterme számtalan színielőadás és egyéb társas összejövetel színhelye volt. Emellett olvasó-, társalgó-, egy tekéző-, és két kártyázóterem állt a tagok rendelkezésére. Az I. világháború alatt kórházi célokat szolgált. Később a jelentékeny számú nagykanizsai zsidóság klubjává alakult. Jelenleg Honvéd Kaszinóként működik. Eredeti bútorának egy részét a Thúry György Múzeum őrzi.

Az Osztrák-Magyar Bank fiókjaként a történelmi Magyarország egyik legkorábbi pénzintézményét hozták létre Nagykanizsán 1879-ben. A nagy forgalmú bank elegáns székházat építtetett díszes, fő térre néző kupolával. Hubert József tervei alapján 1902-03-ban elkészült palota eklektikus stílusban épült. Az épületbelső tükrözi pénzintézményi szerepét. 1924-től a Nemzeti Bank, majd 1987-től a Magyar Hitel Bank hálózatának nagy forgalmú székháza volt.

1705-12 között épült a kanizsai vár tégláiból a város legrégebbi háza. A Batthyány-család tulajdonát képezte, a kanizsaiak hercegi várként emlegették. Az épület funkciója többször változott, jelenleg a Thúry György Múzeumnak ad helyet, az utca felőli részén üzletek vannak. Egyemeletes, barokk épület boltíves kapuzattal és kváderezett földszinttel. A múzeum udvarán helyezték el védtető alatt az eredeti Török kutat, melynek szögletes kőmedencéje – hagyományok szerint – Kanizsa török kori várából származik.

A barokkos hatású Erzsébet teret nyugatról a Városháza háromszintes, szinte teljesen dísztelen épülettömege zárja. 1936-37-ben építették Hübner Tibor és K. Császár Ferenc tervei alapján helyi kisiparosok. A palota homlokzatát a magyar címer díszítette, alatta arany betűkkel a „Törvényház” felirat volt olvasható. 1990 óta működik benne a Polgármesteri Hivatal. 1992. augusztus 19-én a homlokzaton egy bronzból és tűzzománcból készült városi címert helyeztek el.

Nagykanizsán a „mozizás” története 1896-ban kezdődött Hoffmann Soma úr és csodagépének megjelenésével. Az 1920-as évek közepén megkezdődtek az állandó kőszínház építési munkái, melybe a város azon az áron kapcsolódott be, ha az épület a színi szezonon kívül városi moziként funkcionálhat. Így készült el 1927-ben a Városi Színház és Mozi Medgyaszay István építőművész tervei alapján. Homlokzati freskói színpadi jeleneteket ábrázolnak a Bánk Bán, a Falu rossza és a János Vitéz című darabokból.

A nagykanizsai mozihoz és Magyar János nevéhez kapcsolódik, hogy 1930-ban Budapest után a kanizsai mozi volt az országban a második, ahol hangos filmeket vetítettek. Az épületben a 90-es évek közepéig működött mozi, jelenleg kiállítások, színházi előadások, koncertek és egyéb rendezvények helyszíne.

1768-ban épült, négykaréjos alaprajzú centrális barokk műemlék kápolna. Inkey Boldizsár, családjának talán legjelentősebb birtokszerzője emeltette. A kupolaboltozatos kápolna tetején kicsiny, nyolcszögletű torony, falát lapos pilaszterek tagolják, egyszerű, korábban kovácsoltvas ráccsal zárt bejárata fölött ovális ablakkal, felül háromszögletű timpanonnal. A bejárat kőkeretén azelőtt az Inkey-címer díszlett. Kupoláját freskókkal díszítették. Padlója alatt van a családi kripta. Az egykor mögötte lévő kálváriát hármas fülke zárta le, a középső nagyméretű, kvalitásos, fából faragott korpusza jelenleg a Thúry György Múzeumban van. Kerítőfala szintén kovácsolt vaskapujának pilléreit kőszobrokkal díszítették. Az előtte álló 1842-ben készült klasszicista urna, az Inkey urna ma az ’56-os Emlékkertben áll a Medgyaszay Ház szomszédságában.

A Zenepavilon remek lehetőséget biztosít a város különböző kulturális rendezvényeinek megtartására.

A város területén halad át a 17. délkör, amelynek megjelölésére – az országban egyedülálló földrajzi emlékhelyként – évtizedekkel ezelőtt vaskerítéssel körülvett márvány emléktáblát állítottak, rajta francia nyelvű tájékoztató felirattal. A ritka földrajzi megjelölés a város szélén, az úgynevezett „régi hetes” út mellett volt, de napjainkban sajnos nyoma veszett. Pontos bemérés szerint a 17° hosszúsági kör a városon keresztül halad, s e vonal legalkalmasabb pontján jelölték ki az emlékmű helyét. A térképen megkeresték azokat a jelentősebb külföldi városokat, amelyek szintén érintettek és föltüntették a nevüket az emlékművön, majd értesítették őket erről a láthatatlan szálról, amely összeköti őket.

Ezek a városok a következők:

• Gavle – Svédország
• Poznan – Lengyelország
• Sumperk – Csehország
• Malacky – Szlovákia
• Hainburg – Ausztria
• Nagykanizsa – Magyarország
• Makarska – Horvátország
• Bari – Olaszország
• Windhoek – Namíbia

A barokk stílusú szoborcsoportot Inkey Boldizsár, Kanizsa földesura graz-i mesterekkel faragtatta 1758-ban. Középen magasba emelkedik a Szentháromság csoportja, a tartóoszlop alján egy kecses Mária-szobor látható, s mindezt körülveszi Szent Antal, Szent László király, Szent István király, Szent Imre herceg és Keresztelő Szent János szobra. Eredetileg a mai Erzsébet téren állt, majd 1869-ben az Eötvös térre került, majd a Kossuth térre, 2012-ben pedig átkerült méltó helyére az Erzsébet térre.

A nagykanizsai származású Schless István 1933 októberében 20 ezer pengős adományt tett egy a Fő utat lezáró, Eötvös téren felállítandó emlékmű létrehozására.

Hübner Tibor budapesti építész tervét fogadták el. Az emlékmű még 1934-ben elkészült, majd 1952-ben ledöntötték, és megcsonkítva a talapzat mögött gödörbe helyezték. 1999-ben merült fel a gondolat, hogy államiságunk ezeréves ünnepségeinek keretében ki kellene ásni és helyreállítani az emlékművet. A restaurálást követően 2001. augusztus 12-én avatták fel, az alkotó fia, Hübner Tibor jelenlétében.

Szécsi Antal szobrász kalandos történetű műalkotásának 3 tonnás ruskicai márvány másolata.

Nagykanizsa főtere 1898-ban a királyné halálakor kapta az Erzsébet tér nevet. 1900-ban Erzsébet királyné térre, majd 1945 után Szabadság térre változtatták át. 1991. március 18-án kapta vissza az Erzsébet tér nevet.

2012 nyarán avatták fel a megújult Ezsébet tér egyik legkedveltebb alkotását a Testvárosok kútját, melyen feltüntették Nagykanizsa testvérvárosainak nevét: Akko, Bihács, Csáktornya, Glesidorf, Kazanlak, Kovászna, Magyarkanizsa, Pucheim, Salo, Shijiazhuang, Togliatti.

A szobrot Párkányi Raab Péter szobrászművész készítette.

Hybl József alkotása az Erzsébet tér délkeleti sarkán áll, az ezred első világháborúban elesett hősi halottainak állít emléket. A háborút túlélt bajtársak adományaiból, Budapesten, a Vigadóban tartott díszhangverseny jövedelméből és a városi tanács hozzájárulásából gyűlt össze az emlékműalap.

A bronz szobormű a rohamra induló öreg népfelkelőt és a fiatal honvédet ábrázolja. Felirata a győztes pályázat jeligéje maradt: „Dalolva mentek csatáról csatára 1914-18” és „A 20-as Honvédek és Népfelkelők emlékének.” Haraszti mészkőből készült talapzat két oldalán az ezred által vívott csaták helyeit örökítették meg. Az emlékmű témájához kapcsolódott a kertészeti kiképzés is, virágokból kirakva a Szózat sorai voltak olvashatók: „Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor”. Az emlékmű 1965-ben a Széchenyi térre, majd a Sétakertbe került át. 1993-ban helyezték vissza eredeti helyére, az Erzsébet térre.

1933. év pünkösdjén impozáns ünnepség keretében avatták föl a Turulmadarat, Árpád nemzetségének totemállatát, valamint a hozzá kapcsolódó- a Zrínyi-család és a magyar állam címerével díszített- országzászlót. A díszlobogót a nőegyletek készíttették Budapesten, az állandó lobogó a Schütz cég adománya volt. A szalagot a polgári iskolai leányok hímezték.

A zászló előtt állították fel Istók János alkotását, a Turulmadarat, talapzatán a „Kiscímerrel”.
1990. június 3-án állították vissza a Turulmadarat és az Országzászló tartóoszlopát, melyeket az 50-es években eltávolítottak és beolvasztásra ítéltek, de a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár munkásai a beolvasztási parancs ellenére eldugták és megmentették. Ugyanezen gyár munkásai újjávarázsolták, és ma ismét gyönyörű ez a madár, melynek széttárt szárnyai a város számára a védettséget szimbolizálja.

1998-ban döntöttek arról, hogy a Vasemberház udvarán az aradi tragédia 150. évfordulójára a vértanúknak emlékhelyet állítanak Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök mellszobrával együtt.
1849. augusztus 25-én érkezett meg Haynau-hoz, Magyarország teljhatalmú urához, a 13 lázadóvezér és Batthyány Lajos, akiket később kivégeztek. A kivégzést szándékosan időzítették október 6-ára, egy évvel korábban, 1848. október 6-án Bécsben a népítélet végzett a gyűlölt Theodor Latour hadügyminiszterrel. Haynau emlékeztetőül és megtorlásként jelölte ki ezt a napot a kivégzésekre.
Az aradi vértanúk szoborcsoport avatására 2000. október 6-án került sor.

Akiknek a szoborcsoport emléket állít:

• Batthyány Lajos gróf
• Aulich Lajos
• Damjanich János
• Dessewffy Arisztid
• Kiss Ernő
• Knezich Károly
• Láhner György
• Lázár Vilmos
• Leiningen- Westerburg Károly gróf
• Nagy- Sándor József
• Poeltenberg Ernő
• Schweidel József
• Török Ignác
• Vécsey Károly gróf

Taubert László 2006-ban felavatott alkotása az egykori Károlyi-kertben.
A márványburkolatú alapon különböző magasságú márványoszlopok jelzik a forradalom és szabadságharc napjait. Az alaplapon mintegy az oszlopok árnyékaként stilizált emberi alakok vannak kirakva.
Az emlékmű oszlopsorainak képzeletbeli csúcsába ültetett szamorúfűzfa a forradalom eszméjének halhatatlanságát jelképezi.

A Vasemberháztól nyugatra a Király utcán haladva, mintegy 1 km-es kitérővel érhetjük el az emlékművet. Az európai jelentőségű kanizsai várat osztrák utasításra lebontották, anyagát széthordták, később helyét is beépítették, így nem maradt egyetlen bemutatható rész sem ebből a történelmi emlékből. Ezért a Nagykanizsai Történelmi Emlékbizottság 1988-ban, a kanizsai vár török uralom alóli felszabadításának 300. évfordulója alkalmából megemlékezést szervezett a hajdani vár közelében. Az emlékmű felállításának gondolatát végül városi összefogással a Nagykanizsai Városvédő Egyesület valósította meg 1996-ban. A várkapu emlékmű monumentalitásával méltó emléket állít ennek a történelmi korszaknak. A kapu előtt látható mellszobor a vár leghíresebb kapitányát, Thury Györgyöt ábrázolja. (Vörös János szobrászművész alkotása.) A várkapu mögött szép környezetben áll a II.világháborús időszak cigány áldozatainak fából faragott emlékműve.