Rövid idő alatt, 1930-34 között négy szoborral gazdagodott a város. Református templom, és két kápolna (Kórházkápolna, Piarista kápolna) épült. A Katonaréten modern villanegyed született.
Újabb felemelkedését a város az olajiparnak köszönhette, amikor az Eurogasco amerikai olajtársaság sikeres kőolajkutatásait követően megalakult a MAORT, és az olajipar központja Nagykanizsa lett. A vállalat mérnökei, tisztviselői, munkásai számára kezdték építeni 1942-ben az építészetileg országosan is egyedülálló olajipari lakótelepet.
A német megszállást követően 1944 áprilisában Nagykanizsáról 3000 zsidót hurcoltak haláltáborba. Elkeseredett harc folyt a zalai olajmezőkért. 1945-első hónapjaiban itt vetették be a legnagyobb tömegben a háború legmodernebb fegyvereit, a Hitleri hadvezetés fokozott erőfeszítéseket tett, hogy a nyugat-dunántúli védelmet megerősítse és biztosítsa a zalai olajmezőket.
A második világháború után Nagykanizsa tovább érezte határváros jellegét, fejlődése lelassult, az újabb fellendülés csak az 1960-as években kezdődött meg.
Megalakult az Üveggyár, a régi gyárakból a Kanizsa Bútorgyár, a Kanizsai Sörgyár, az olajipari üzemek, és 1965-ben az Egyesült Izzó lámpagyára. A hőálló üvegek és a sörgyártás azóta sajnos megszűnt a városban, de többségük utóda (MOL Rt., Rotary Rt., Kanizsa Trend Kft., GE Hungary Rt.) ma is nemzetközileg ismert vállalat.
A környező falvak Nagykanizsához csatolásával tovább nőtt a város területe, és lakosainak száma. 1963-ban Nagykanizsa városrésze lett Palin, Korpavár, 1976-ban Bajcsa, 1982-ben Bagola Kisfakossal, Nagyfakossal együtt, és Miklósfa.
A város belső területének beépítése után új lakótelep épült a keleti városrészben. Első utcáját, a Platán sort 1962-ben kezdték építeni, majd a következő 25 évben közel 8 ezer lakás készült el. 1962-től bővítették, átépítették a Károlyi kertet, a Sétakertet, a város nagy tereit. Megépült a 40 hektárnyi területen elnyúló Csónakázó-tó, melynek környéke a városlakók kedvelt kirándulóhelye gyermekjátszótérrel, horgászati, sportolási lehetőségekkel.
A harmonikus városfejlesztésben, a települési karakter megőrzésében elért eredményeiért a Magyar Urbanisztikai Társaság Hild János emlékérmet adományozott a városnak 1981-ben, melynek emlékét a Hild-kapu, és Németh János keramikus művész alkotása őrzi.
Újabb családi házas kertvárosok épültek ki Palinban, majd az 1990-es évektől Szabadhegyen. Az utóbbi évek leggyorsabban fejlődő területe az északkeleti városrész, ahol nagyszámú új lakás mellett több áruház, autószalon, üzem létesült, és további beruházásoknak is lehetőséget biztosít.
A jelenleg kb. 49.000 lakosú város a gazdasági nehézségek ellenére megtartotta kereskedelmi, oktatási, kulturális és egészségügyi központ szerepét.
Az idelátogatóknak és az itt élőknek a látnivalók mellett tartalmas programokat nyújtanak a közművelődési intézmények, az iskolák, a Halis István Városi Könyvtár rendezvényei, a Thúry György Múzeum és a Kiskastély kiállításai, a már hagyományos Város Napi programok, a Kanizsai Kulturális Központ által szervezett Tavaszi Művészeti Fesztivál, a Nemzetközi Jazz Fesztivál; a Cserfő Jazzland programjai, a Bor-és Dödölle Fesztivál és a már hagyományos Répafőző verseny Miklósfán, a sportrendezvények, a szabadidős és sportlehetőségek.
Sok szépség vesz körül minket. Álljunk meg egy pillanatra, és lássuk meg őket! Lássuk meg a pihenőpadot a Deák tér árnyas fái alatt, az épülethomlokzatok díszeit, a gyönyörű kovácsoltvas erkélyeket, a kapukat őrző szörnyfejeket, az ablakok feletti stukkókat, füzérdíszeket, a míves párkányokat!
